Az üzleti életben bevett fogalom a BCDR (Business Continuity and Disaster Recovery) aminek két összetevője a BCP vagyis üzlet(menet) folytonosság tervezés és DRP vagyis katasztrófa utáni helyreállítási tervezés.

A BCP, vagyis üzletfolytonossági terv a nem várt eseményre való alapos felkészüléssel az ügymenet zavartalanságát biztosítja akkor is, ha például nem lehetséges munkahely megközelítése, ha a közmű hálózatban kimaradás történik, stb. A munkaadó által meghatározott helyen végzett munka helyettesítője a tetszőleges helyszínen elvégzett home office, vagyis otthoni vagy táv-munkavégzés, módszere a távoli kapcsolódás, internetes konferencia hívás, digitális aláírás, stb. – melyekre még az esemény bekövetkezte előtt fel kell készülni.

A DRP, vagyis katasztrófa utáni helyreállítási terv feladata a bekövetkező katasztrófa esemény – pl. 9/11, cunami, világméretű járvány, stb. – után a termelő-szolgáltató vagy egyéb tevékenység mielőbb helyreálljon. A megelőzés oldalán ez pontos tervezést és felkészülést (pl. rendszeres offsite adatmentés és a visszatöltés tesztelése) igényel.

Csernobil szarkofág

A BCDR lényegében váratlan helyzetekre szóló előre tervezés, ami kimondva vagy kimondatlanul azt tűzi ki célul, hogy a kérdéses vállalkozás, cég vagy intézmény az esemény elmúltával a “normális” működésre való visszaállásra törekedjen. A BCDR egy dologgal szinte biztosan nem számol: mi történik, ha a cég helyett a “normalitás” változik?

Az ÚJ.

Mi van tehát a DRP-n túl? Az alkalmazkodás. A túlélő alkalmazkodása a megváltozott körülményekhez. A világ már soha nem lesz olyan mint azelőtt volt, és hiába szeretnénk visszamenni a tegnapba, hogy valamit másként tegyünk, nincs rá lehetőségünk

Ideje, hogy ezt a felkészülést és a megújult működést komolyan vegyük és átgondoljuk, mi az amiben visszaállni érdemes, illetve akár mi az, amit meg szeretnénk tartani belőle, mert más keretek között is megoldható a küldetés teljesítése, illetve megvalósíthatók a kitűzött célok. Vagyis ne csak a korábbi ügymenetre akarjunk visszaállni, de nézzük meg, hogy mit tanulhatunk a megváltozott helyzetből, vonjuk le a tanulságokat és álljunk át egy új, ember- és környezetbarátabb módon való működésre.

Vajon mi történik akkor, ha egy megváltozott gazdasági környezetben a home office és a távmunka lesz az új norma? Mi történik, ha a tartós (és egyenletes) növekedésre való törekvés helyett a formától független kapcsolódás és működés lesz az új norma? Lehetséges, hogy a megváltozott helyzetben a teljes stáb úgy követi le a piacot, hogy közben otthonról dolgoznak? Lehetséges, hogy távmunka platformok használatával elérjük vagy legalábbis megközelítsük azt a hatékonyságot, mint amikor a székhelyen vagy telephelyen dolgozunk? Ezekre a kérdésekre a jelenben formáljuk a választ.

A mából visszatekintve az elmúlt pár év úgy tűnik, mintha folyamatosan távmunkára készültünk volna: mobil telefon, okostelefon, internetes konferencia eszközök, majd IT biztonság, felhő, távoli elérés és társaik. Hogy a felhőalapú szolgáltatások mellett az új IT biztonsági szabályozással és a folyamatok újra szabályozásával szinte bárhonnét meg tudjuk tenni, amit akarunk.