2020 márciusától sok családban egyik vagy másik szülőre, mindkettőre vagy éppen a nagyszülőkre marad a gyerek(ek) napközbeni felügyelete. Gyakran a munka is hazaköltözik, ami tovább nehezítheti az egyébként is gondterhelt szülők életét.
S ha ez még mind nem lenne elég, óvodás (vagy kezdő kisiskolás) gyermekünk elkezd kérdezősködni. Hiszen a világ információitól ő sincs elzárva, és neki (is) új a szituáció, hogy nem megy oviba, nem találkozik az óvó nénikkel és bácsikkal és az óvodai társakkal.

Vajon hogyan adjunk választ a kérdéseikre? Hogyan írjuk le gyermekeink számára azt a helyzetet, ami gyakran bizony bennünk is félelmet, vagy akár egyenesen pánikot szül?

MESÉLJ NEKIK

De mit és hogyan?

Mindennek az alapja az, hogy mi, felnőttek megérkezzünk a jelen realitásba, az érzelmi középpontunkba. Akkor vagyunk ott, amikor bennünk megszűnik a pánik, a félelem. Saját magamra nézve kimondom: tisztán látom és elfogadom azt, ami most van. Nem azt, ami volt, és a lehetséges jövőképek alternatíváit. Ami jelen van – itt és most.

Mivel csökkenthetjük a saját magunkban lévő feszültséget és félelmet?

Idézzük fel magunkban azokat az egyéni és/vagy családi történeteket, amikor nehézségeken mentem-mentünk át, akár saját életünkben, akár őseink a múltban. Háborúk, betegségek, fogság, kitelepítések, tragikus veszteségek, stb…. ez mind-mind erőforrásként is tekinthető! Amit mi vagy őseink szereztek és megörököltünk, rendelkezésünkre áll ismét a nehéz helyzetekben. Ezeket az egykori megoldási módokat képesek vagyunk újra aktivizálni.
Az ehhez hasonló állapotokat újra és újra megteremthetjük. Előhívásuk a pozitív napkezdéssel már egyenesen gyerekjáték 😉

„Ma is egy szép reggelre ébredtünk!
Nézzük, mi jót tudunk belőle kihozni.”

Ha már mi rendben vagyunk, megérkeztünk érzelmi középpontunkba, akkor jöhetnek a gyerekek. Óvodás korú, vagy azt éppen általlépő gyermekeink még nem a „tudós elméjükkel” nézik a világot, bármennyire is okosak, és sok mindent megértenek. Mert ők még a mesék, szimbólumok világában élnek. A történéseket „mágikus gondolkodással” értelmezik. Így elsősorban érzelmeiken keresztül kapcsolódnak a világ történéseihez. Figyeljük csak meg, hogy a világról szóló tanítások mindig meséken, tanmeséken keresztül érkeznek.

Mi lehet például a mostani helyzetünk (tan)meséje?
Van egy mesém egy csuda bolygóról. Úgy hívják, hogy Föld. Ez a bolygó az egész Univerzum egyik leggyönyörűbb helye. Vannak hegyei, völgyei, sivatagai, tengerei, óceánjai, folyói, patakjai, apró kis forrásai. Vannak rajta rétek, erdők, lankás dombok, sziklás hegyek. Van talaja, van égboltja. Égboltján sok felhő pamaccsal, nappal melegen ragyogó Nappal. Este sötét égtakarón átcsillanó fényes csillagokkal, és a folyton változó Holddal. Vannak napok, hetek, hónapok, évek, évszakok. Vannak itt fák, virágok, kis állatok, nagy állatok, fel sem tudom sorolni mi minden. Na és el ne feledjük, az Ember. Szóval, élnek itt békességben kövek, füvek, fák, virágok, apró és nagy állatok, és az ember.

Földanyácska figyel, s vigyáz mindenkire, aki ezen a bolygón él. A Föld belsejében, annak is a kellős közepén van egy csuda kristály. Olyan, mint egy csiszolt gyémánt, Talán kerek, talán szívecske a formája. Nem tudom, mert még soha nem láttam, csak hallottam a nagyanyámtól, ő meg az ő nagyanyjától, ő meg az övétől…. szóval, úgy szól a mese, hogy a föld belsejében ott az a kristály, amihez minden élőlény hozzá van kötve egy láthatatlan aranyszállal. Innen folyamatosan jön a béke, nyugalom és szeretet érzése mindenki felé. Ha szeretnéd megérezni, elég, ha becsukod a szemed, elképzeled a kis arany szálat, amivel a kristályhoz kapcsolódsz, és máris érzed.

Ahogy mi mind oda vagyunk kötve, így mind érezni is tudjuk egymást.

Ezt nem mindig vesszük észre. Pedig ennek köszönhetjük, hogy szépen, összehangoltan, egymásra figyelve tudunk autózni, repülni, játszani a játszótéren, vagy úszni a medencében. Figyelünk egymásra, mert nekünk is akkor jó, amikor a másik embernek is jó.

Most is egy ilyen helyzet van. Léteznek a bolygón olyan apró kis lények, amiket mi nem látunk. Baktériumok, vírusok. Ők is kapcsolódni akarnak hozzánk. De ennek mi nem mindig örülünk. A testünk viszont nagyon okos. Először beengedi ezeket a kis lényeket, ilyenkor betegnek érezhetjük magunkat, mert összevissza kavarodást okoznak bennünk. Eközben, a testünk jól megvizsgálja, megismeri őket és megtanulja, hogy kell velük bánni. Majd amiket már megismertünk, azok utána kevesebb galibát tud nekünk okozni. Most egy olyan vírussal ismerkedünk, akivel még nem találkozott az ember teste. Az orvosok, biológusok, kutatók mind-mind azon dolgoznak, hogy megismerjék ezeket a láthatatlan kis lényeket. Aztán ha ők már tudják, nekünk is elmondják, hogy mire van a testünknek szüksége ahhoz, hogy úgy ismerkedjen ezekkel a lényekkel, hogy azok ne okozzanak betegséget nekünk.

Azért vagyunk most itthon, és azért nem megyünk oviba, dolgozni vagy rokonokat látogatni, hogy minél kevesebb emberhez jussanak el ezek a kis vírus lények mindaddig, amíg eléggé meg nem ismerjük őket. Mert olyan furcsák ezek a vírusok, hogy vannak, akiket kicsit, másokat meg nagyon meg tudnak betegíteni. Ezért inkább most mind vigyázunk arra, hogy minél kevesebb ember betegedjen meg nagyon.

Most jobban érezzük azt a kristályt, amivel mind össze vagyunk kötve. Ezen keresztül jobban érezzük azt is, hogy most vigyáznunk kell egymásra. Ez a legtöbb, amit adni tudunk. Hogy nem hozzuk – visszük egymásnak ezeket az apró, ismeretlen lényeket.

Amikor nehéznek érezzük ezt a feladatot, üljünk le, képzeljük el ezt a kristályt, amihez szinte megszámlálhatatlanul sokan, sok milliárdan oda vagyunk kapcsolódva egy aranyszállal, és gondoljunk arra:
Köszönöm, hogy vigyáztok rám!
Örülök, hogy én is tudok vigyázni rád!
– Így tudunk üzenni most egymásnak.

A jelenlegi helyzetben ilyen és hasonló meséket ajánlunk. Ahol van megoldás, együttműködés és cselekvési lehetőség. Mivel ha csak ellenségek, rettegés, halál jelenik meg a kommunikációban, az félelmet szül. És ahol megjelenik a félelem, ott megjelenik az agresszió is. Ami lehet kifelé irányuló, és lehet befelé, önmagam ellen forduló, rettegést, szorongást generáló.

Mindig van megoldás, mindig mindennek értelme van, még ha nem is értjük azonnal. Ahogy a mondás is tartja: “Minden, ami velünk történik, vagy jó nekünk, vagy értünk van!”

A gyermekeknek tehát a cselekvő gyakorlati oldalt erősítő gyakorlati meséket és történeteket ajánlunk. Ami akár segíthet a felnőtteknek is…

Sőt, még több cselekvő gyakorlati energiát is bemozgathatunk!
Rajzoljunk egy bolygót. Tegyük a közepébe a kristályt. Rajzoljunk, vagy vágjunk ki képeket arról, hogy hányféle ember él a bolygón. Fehérek, feketék, sárgák, vöröses rézbőrűek, bennszülöttek. Rajzoljunk, fessünk, vágjunk. Kis sóval és liszttel gyurmázzunk állatokat, növényeket. Naponta küldjünk egy jókívánságot a kristályon keresztül minden embernek.
Csinálhatunk egy kerek párnát, szőnyeget, aminek a közepébe szívecskét alkothatunk. Ha elönt minket a rossz érzés, oda ülhetünk töltekezni, jó kívánságokat kitalálni.

Kis ovisoknak szorongás oldásra a láncmeséket ajánljuk.
“Pityke elment a kúthoz, a kút nem adott vizet, ment tovább…” – ezekben a mesékben ott a rend és általuk a szabályok elfogadása alakul ki… minden a maga útján kell, hogy haladjon, anélkül, hogy a mi értékeinkre mindig válaszokat kapnánk… emellett fantasztikusan szeretik, lehet anyával ismételgetni, mint egy mondókát, együtt mondani, nagyokat nevetni… jó időtöltés.

Ajánljuk még:
http://operencia.com/a-nyulacska-harangocskaja
https://nepmese.hu/mesetar/mesek/a-kakaska-es-a-jercike
http://picibaba.hu/kisgyerekkel/mondokak_versek/a-repa-orosz-nepmese