A távmunka, ami mára mindennapjaink szerves része, nem a 21. század, és még csak nem is a digitális kor terméke, gyökereit mélyen a 20. századba kell keresnünk. Mielőtt megjelentek volna a nagy sebességű internet és a videokonferencia eszközök, a távoli munkavégzés koncepciója már szerte a világban kialakulóban volt, amit technológiai újítások és társadalmi-gazdasági változások ösztönöztek. Ez a cikk azt vizsgálja, hogyan kezdtek különböző országok és régiók kísérletezni a távmunka lehetőségeivel a 20. században, megalapozva a mai otthoni munkavégzés forradalmát.
Köszönjük, hogy a tavmunkaotthon.hu weboldalt olvassa. Bármilyen visszajelzést örömmel fogadunk a tavmunkaotthonhu @ gmail . com címen.
Egyesült Államok: Az informatika forradalma
Az 1970-es években az Egyesült Államok volt az egyik első ország, ahol a távmunka – vagy ahogy akkor nevezték, telecommuting – elkezdett terjedni. Jack Nilles, aki az 1973-as olajválság során kutatta a közlekedési problémák megoldását, először használta a “telecommuting” kifejezést. Az olajválság hatására az amerikai cégek, mint a költségek csökkentésének és a termelékenység növelésének eszközét, elkezdték fontolóra venni. A technológiai fejlődés, különösen a számítógépek és a telekommunikáció fejlődése, lehetővé tette, hogy egyre több munkavállaló otthonról dolgozhasson. Az IBM 1979-től induló távmunka programja keretében az 1980-as évek végére közel 2000 alkalmazott dolgozott távolról. Az 1970-es évek elfogadott Tiszta levegő törvény (Clean Air Act) a közlekedés általi kibocsátás csökkentését jelentő megoldásokat ösztönözte.
Kanada: fizikai távolság, telekommunikációs közelség
Kanadában a távmunka az 1980-as években kezdett terjedni, különösen a telekommunikációs és technológiai szektorokban. Az ország hatalmas földrajzi kiterjedése vonzóvá tette a távmunka koncepcióját, különösen olyan területeken, ahol a nagyvárosokba való ingázás nem volt praktikus. Az 1990-es évek végére a Bell Canada, egy vezető kanadai vállalat, távmunka programokat vezetett be, megnyitva ezzel az utat a jövőbeni növekedés előtt.
Európa: Óvatos elfogadás a hagyományok árnyékában
Európában a távmunka az 1970-es és 1980-as években kezdett elterjedni, különösen az Észak-Európai országokban, mint Svédország, Dánia és Hollandia. Ezek az országok, amelyek progresszív társadalmi politikájukról ismertek, elkezdtek kísérletezni a rugalmas munkavégzési lehetőségekkel. Azonban a hagyományos, irodai munkakultúra továbbra is dominált, különösen a déli európai országokban, mint Olaszország és Spanyolország.
Egyesült Királyság: A munkahelyi rugalmasság első lépései
Az 1980-as években a brit gazdaság átalakulóban volt, a nehézipar helyét a szolgáltatási szektor vette át. Ebben az időszakban vált egyre népszerűbbé a rugalmas munkavégzés. A technológiai fejlődés és a számítógépek elterjedése lehetővé tette az irodai munkák decentralizálását. Az Egyesült Királyságban azonban a távmunka igazi fellendülése csak a 1990-es évek végén indult el.
Németország: A gazdasági struktúraváltás hatása
Németországban a 20. század második felében szintén megjelent a távmunka, de nem volt széles körben elterjedt. A német gazdaságban továbbra is dominált az ipar, ahol a fizikai jelenlét elengedhetetlen volt. Az 1990-es években, különösen a német újraegyesítést követően, a munkaerőpiac átalakulása és a digitális technológiák fejlődése révén egyre többen kezdtek távmunkát végezni. Az első távmunkára vonatkozó törvények is ekkor jelentek meg.
Franciaország: A kormányzati támogatások szerepe
Franciaországban a XX. században a távmunka elsősorban a mezőgazdasági szektorból indult ki, ahol a fizikai munka sokszor a munkaadó birtokán vagy otthonában történt. Az 1980-as évektől a francia kormány kezdett programokat támogatni, amelyek célja a vidéki területeken élők munkalehetőségeinek javítása volt. A digitális technológiák fejlődése és az internet elterjedése a ’90-es évek végén azonban valóban fellendítette a távmunkát az irodai dolgozók körében is .
Japán: A távoli munka lassú terjedése
Japánban a munka kultúrája rendkívül kötött volt a XX. század során, és a távmunkavégzés nem vált széles körben elfogadottá. A munkahelyi jelenlétet különösen fontosnak tartották. Az 1980-as és 1990-es években ugyan megjelentek a technológiai lehetőségek, de az intenzív munkát jelentő kulturális szokások miatt a távoli munkavégzés kevésbé terjedt el. A változásokat csak az új évezred hozta meg.
Kihívások és korlátok
A XX. század közepe után a telefon és a távmásoló (fax) terjedése megkönnyítette a távoli kommunikációt. Az 1980-as évektől a személyi számítógépek (PC-k) hozzáférhetőbbé és megfizethetőbbé válásával az adatbevitel, programozás, adminisztratív támogatás egyre kevésbé volt helyhez köthető. De a mai távmunka nem létezhetne az 1990-es években induló gyorsabb internet kapcsolatok nélkül.
De hiába léteztek a technikai lehetőségek, ha sok cég vonakodott elfogadni a a távmunka lehetőségét, attól tartva, hogy a termelékenység csökken, és elveszítik az irányítást a munkavállalók felett. A fizikai jelenlét elvárása a munkahelyeken, különösen a hierarchikus munkahelyeken, jelentős akadályt jelentett a távmunka széles körű elterjedésében a 20. század során.
Fordulópont: az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje
Az 1990-es évek végére a távmunka egyre inkább elfogadottá vált, különösen olyan iparágakban, mint a technológia, tanácsadás és pénzügy. A nagy sebességű internet mellett az email, a korai videokonferencia eszközök, mint a Microsoft NetMeeting, és az 1993-ban indult Tandberg norvég videokonferencia cég egyre szélesebb körben tették lehetővé a távoli munkavégzést, ezzel bizonyos feladatok kiszervezését.
Összegzés
A kulturális-gazdasági-technológiai különbségekkel párhuzamban a távmunka elterjedtsége egyes országokban jelentős eltéréseket mutatott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a távmunka élharcosai voltak, míg Japán és Németország kulturális és gazdasági okokból lassabban fogadta el ezt a munkavégzési formát. Franciaország kormányzati programjai és a digitális technológia terjedése szintén elősegítette a távmunkavégzés elfogadását.
Az új évezredre a távmunka globálissá vált, és a modern technológia lehetőségeivel elterjedtebb, mint valaha.
Ajánlott irodalom:
- Jack Nilles, “Telecommuting” elméletének bemutatása (1973).
- Rugalmas munkavégzés Nagy-Britanniában – UK National Archives.
- Japán munkahelyi kultúrája és távmunka – Japan Labor Review.
- Távmunkavégzés Németországban – Federal Ministry of Labour, Germany.
- Franciaország vidéki területeinek támogatása és távmunka – French Ministry of Labor.
Cikkünk nem tudott kitérni a jogi értelemben vett távmunka jelentős különbségeire, valamint századunk trendjeire, mint határok nélküli piac és digitális nomád távmunka. Ezek később kerülnek bemutatásra.